Márciusban általában korai a konyhakerti szabadföldi vetés, hiszen az ilyenkor még gyakran előforduló hajnali fagyokat kevés termény tolerálja, és a napközbeni hőmérséklet sem kedvez a csírázásnak. A zöldségnevelést azonban már a tavasz első heteiben is el lehet kezdeni, egyelőre még a lakáson belül, a palántázással. A palántázás egy egyszerű kertészeti teendő, mely ugyanakkor izgalmas és látványos is, valamint remek bemelegítés a tavaszi konyhakerti munkálatokhoz.
A palántázás több előnnyel bír, az egyik, hogy a betakarítás ideje előbbre hozható, hiszen a lakásban vagy fólia alatt előnevelt, megedzett palánták magasabb fejlettségi állapotban kerülnek ki a kertbe, mint az ugyanabban az időben magként elvetett társaik. A másik előny, hogy ezek a palánták a helyükre kiültetve már kevésbé lesznek érzékenyek az időjárás viszontagságaira vagy a fénymennyiségre, így a terméshozam növelhető, a sikeres betakarítás esélye pedig jóval nagyobb lesz! Meg kell említeni egy ritkábban említett vonatkozást is, a palántanevelés kiváló elfoglaltság lehet a gyerekeknek, a kicsik érdekfeszítőnek fogják találni, ahogy az elvetett magokból kis növények, majd zsenge magoncok fejlődnek ki, végül pedig meg is ehetik a munkájuk gyümölcsét, ami kellemes sikerélmény!
A palántázás fő alapfeltétele a minőségi vetőanyag. Lehet ugyan költséget megtakarítani a saját forrásból származó vagy szomszédtól, ismerősöktől kapott magok használatával, azonban gyors növekedést és erőteljes hozamot mindig a szaküzletekből beszerezhető nemesített hibridektől várhatunk el biztosan. A vetőmagok ára jellemzően nem túl magas, így érdemesebb a gazdaboltok, kertészetek ellenőrzött árujából válogatni. A vetési, palántázási szezonban szinte minden élelmiszerlánc és hipermarket kínál vetőanyagot, ám ezeket érdemes alaposan megnézni, hiszen a vetőmagoknak is van lejárati idejük és bizony vannak minőségi különbségek is, így az olcsó magok nem biztos, hogy a legmegfelelőbbek lesznek.
A jó vetőanyag sikeres beszerzése után következhet a palántázóedények előkészítése. A célra számtalan, a háztartásban is fellelhető eszköz alkalmas, így például jó palántanevelde lehet a papír tojástálca és a tojástartó, néhány darab joghurtosdoboz, vagy egy kisebb méretű faláda, de akár a toalettpapírok gurigája is használható, az egymáshoz kötözött, tálcára sorakoztatott papírhengerek ugyanis kiválóan alkalmasak növénynevelésre! Természetesen kaphatóak professzionális, könnyen és kényelmesen kezelhető szaporítótálcák, palántázóedények is, ezek előnye, hogy többször felhasználhatók, sok éven keresztül bevethetők. A hajtatáshoz a másik elengedhetetlen kellék a jó minőségű általános termőföld, melyet zacskós, zsákos kiszerelésben vásároljunk. A kerti föld ugyan ingyen van, de abban kártevők, növénybetegségeket terjesztő mikroorganizmusok lehetnek, a zsákos talaj ellenben ezektől mentes és nem mellesleg tápanyagokban gazdag, valamint az állaga is pont megfelelő.
Ott tartunk, hogy megvannak a magok és a nevelde is, így már következhet az ültetés! A magokat a csomagolóanyagon jelzett instrukciók szerint helyezzük a földbe, majd a keltetőt állítsuk meleg helyre, tehetjük egyenesen a fűtőtestre, vagy annak közvetlen közelébe. A hajtások kibújása után már a fény is fontos, és ekkortól az alacsonyabb hőmérséklet is megfelelő, így a palántakezdemények átköltözhetnek az ablakpárkányra vagy a beüvegezett balkonra, verandára. A cseperedő növénykék beboríthatóak egy félbevágott üdítős palack felső részével, hogy ebben a mini üvegházban a hőmérséklet állandóan kellemes legyen, de egyben a növény kellő fényt is kapjon. A palack nyitott száján keresztül szellőzés is megoldott lesz. A cseperedő növényeket gyakran, de nem túl nagy mennyiségű vízzel kell öntözni, és ha megfelelő mennyiségű fényt is kapnak, más teendő nem lesz körülöttük.
A palántanevelés időszaka zöldségfélétől függően 4-6 hét, akkor vihetők ki a szabadba, ha már legalább 2-4 levelet növesztettek. Kiültetés előtt pár napon keresztül szoktatni kell a fiatal növényeket a kinti körülményekhez, az ültetés előtti napokban napközben 7-8 órán keresztül legyenek kint, például a teraszon, külső ablakpárkányon vagy a kertben a talajra letéve. A kiültetés során ügyeljünk rá, hogy a palánta földlabdájának felszíne egy síkban legyen a kerti talaj felszínével. Tartsuk be az adott zöldségfélére vonatkozó sor-, és tőtávolságokat, valamint gyakran, de nem túl nagy mennyiséggel öntözzük az ültetvényt.
Legkorábban, a tavasz első napjaiban a saláta-, és káposztaféléket vethetjük, március közepétől jön el az ideje a paradicsomnak, paprikának, zellernek, a melegigényesebb uborka és tök pedig már csak áprilisban kerüljön a palántázóedénybe!
Természetesen, aki nem szeretne a palántanevelés folyamatával foglalkozni, megteheti, hogy életerős, előnevelt palántákat vásárol, és azokat telepíti konyhakertjébe!
