A tavasz a kert rendbetételének ideje, és nem csak a kertekben, hanem a parkokban, közterületeken is. Az egyik legalapvetőbb feladat a füvesítés, ez az alapja a későbbi rendezett látképnek, ahol pedig gyep lesz (vagy már van), ott azt biztosan kell majd nyírni is, ez pedig egy gyakori problémát vet fel!
A füves területen élő fák sokszor veszélyben vannak, mégpedig a damilos vagy a merev pengés szegélynyíró gépektől, de a hagyományos fűnyírók sem kockázatmentesek. A szegélyvágók könnyen kárt tehetnek a fákban, ha a használójuk túl közel engedi a sebesen forgó damilt vagy a pengét a törzshöz. Az így elkövetett – jellemzően véletlen – háncsolás, törzskárosítás nagymértékben roncsolhatja a növényt, fiatalabb csemeték esetében a sérülés akár végzetes is lehet. A közterületen dolgozó munkások azonban gyakran nincsenek tisztában ezzel, vagy az idő szorítása miatt nem érnek rá körültekintőbben eljárni. Ez nem csak azért gond, mert kárt tesznek a növényben, hanem azért is, mert a közterületen ültetett fák pusztításával az adófizetők károsodnak, hisz ezek a fácskák általában közpénzből kerülnek a parkokba, terekre. A probléma hasonlóan fennáll magánkertekben is, hiszen szinte minden birtokon használnak a háziak szegélyvágót, így ha van a területen (főleg fiatalabb) fa, akkor kockázat is van!
A hagyományos fűnyírók pengéje a készülékházon belül forog, így az nem érheti el a fa törzsét, ám a gép kasztnija sokszor nehéz és fémből van, így ha azt egy zsenge csemetének tolja a fűnyírást végző gazda, sebet ejthet a törzsön, de akár ki is törheti a sokszor csak ujjnyi vékony (általában tavaly őszi vagy idei tavaszi telepítésű) csemetét. Fokozott a veszély, ha ún. önjáró fűnyíróról van szó, ezek a típusok tolás nélkül, motoros meghajtással mennek előre, és ha nem figyel rá a kezelője, nagy nyomatékkal feszülhet neki a növényi szárnak.
A megoldás szerencsére kifejezetten egyszerű. A legolcsóbb védekezés az odafigyelés, vagyis a kellő idő és gondosság áldozása a műveletre. Ilyenkor a törzs közvetlen közelében nem géppel, hanem kézi eszközzel kell nyírni a gyepet. A fárasztó művelet kiváltható úgy, ha a fiatalabb fák törzse köré műanyagból, vagy fémből készült védőhálót telepítünk, így a gép nem tud a törzshöz közel férkőzni. Kertekben az ilyen védőgyűrűt akár a drótkerítés megmaradt darabjából, vagy egy alul-fölül levágott műanyag üdítőspalackból is elkészíthetjük. Ebben az esetben a homogén fűfelület megmarad, a védőgyűrűt pedig elég fűnyíráskor a törzs köré illeszteni, így bátran használható a damilos szerszám.
Parkokban, utcafrontokon időtállóbb és szebb megoldás a törzs körül parlagon hagyott terület, vagyis a tányér kialakítása, ami egy 30-40 centiméter sugarú kör a törzs körül. Ez a be nem füvesített, és a talajszint alá 3-5 centiméterrel beásott kör feltölthető mulccsal (fakéreg, kőzúzalék), így esztétikailag magasabb szintű lesz a kialakítás. A tányér alkalmazásával ráadásul okafogyottá válik a törzs körüli gyep kézi nyírása, mellyel idő spórolható, ez főleg akkor jelent nagy segítséget, ha több, akár tucatnyi utcafronti vagy társasházi belső udvari fáról van szó.
Magánkertekben is jó megoldás lehet a tányérozás, noha a látvány ez esetben inkább parki jellegű lesz, vitán felül esztétikus és a vázolt problémára tökéletes megoldást nyújt. A kialakított tányér helyett bevethető egy szellemes eszköz is, a gumiszerű anyagból készült tányérkorong, ami egy 80-100 cm átmérőjű, egy helyen a középpontjáig bevágott rugalmas, vízáteresztő lap. Ezt csak ki kell helyezni, és máris tökéletes a védelem, ezen felül még dekoratív is.
