A krumplibogár, vagy más néven kolorádóbogár az egyik legismertebb kiskerti kártevő melyet jellegzetes és markáns külsejéről azok is biztosan felismernek, akiknek nincs kertjük és élőben még sosem látták. A kerttulajdonsosok, pontosabban a veteményeskertek gazdái azonban nagyon jól ismerik, makacs, jelentős károkozásra képes rovar ugyanis, mely ráadásul hosszú életű és rendkívül ellenálló, így irtása is jelentős nehézségekbe ütközik.
A krumplibogár azon kevés rovarkártevő közé tartozik, melynek első felbukkanása pontosan dokumentált, a találkozás 1947. július 19-én, Hédervár településen történt, a rovar aztán gyorsan elszaporodott, egyre több helyen tűnt fel, és hamar országosan ismert kártevő lett. Hirtelen megjelenése valószínűleg véletlen behurcolásnak köszönhető, eredeti élőhelye ugyanis valószínűleg Mexikó területére tehető. A rovar megjelenését vad pletykák kísérték, sokak szerint szándékos szabotázsakció volt, az akkori korban egyfajta nyugati ármánykodásként tekintettek a kártevő magyarországi felbukkanására. A rovar felfedezéséről és az akkori közhangulatról, véleményekről készült egy roppant érdekes és helyenként nagyon mulatságos dokumentumfilm a következő címmel: Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon. Érdekesség, hogy a film alkotóinak közbenjárására Héderváron kiállításra került egy köztéri bronz krumplibogár szobor, mely jó eséllyel a világ egyetlen mezőgazdasági kártevőjét ábrázoló köztéri műemlék.
A kertészeti vonatkozásokra térve elmondható, hogy a kolorádóbogár nagyon szapora rovar, az egyedek étvágya kiemelkedő, egyetlen példány egy nap alatt egy postabélyegnyi méretű levéldarabot fogyaszt el. Tömeges előfordulás esetén ez számottevő pusztítást jelent a konyhakertben. A rovarok életciklusa összetett, jellemzően márciustól kezdve bújnak elő az áttelelt példányok, a második generáció pedig június környékén érkezik, hogy aztán majd a nyár végén újra nyugalomba vonuljanak.
Rossz hír, hogy a krumplibogár irtása vegyszerekkel nagyon nehéz, mivel a rovarok gyorsan ellenállóvá válnak a kemikáliákkal szemben. A mezőgazdasági termelésben változatos arzenált vetnek be a termelők, szerves foszforsavésztereket, karbamátokat, neonikotinoidokat, szintetikus piretroidokat, baktérium biopreparátumokat, mindezeket ráadásul felváltva, ugyanis a szívós rovarok hamar rezisztenciát alakítanak ki az egyes szerek ellen. A kiskertekben termesztett burgonyánál és egyéb terményeknél ezen anyagok általában nem jöhetnek szóba részben veszélyességük, részben pedig mert hobbikertészek számára nem hozzáférhetőek, ráadásul a biokertészkedés körébe sem vonhatóak be.
Tudni kell, hogy nem csak a kifejlett bogár, hanem a lárvája is rág, de különbség köztük, hogy lárvaállapotban sérülékenyebbek. Lényeges a megelőzés, főleg ha tavaly is volt ilyen jellegű probléma területen. Amennyiben nem ismeretlen a krumplibogár a kertben, érdemes idén áttelepíteni a veteményest az előző évi területtől a lehető legmesszebb, így a tavasszal felélénkülő és a talajból előmászó rovarok nem tudnak azonnal pusztításba kezdeni. Bevált módszer, ha a burgonya közé fokhagymát, babot, tormát ültetünk, ezek riasztják a kártevőket. A fizikai akadály is valamennyire hatásos lehet, ekkor a sorok közé nehezebben átjárható réteget, vagyis egy csík szalmát, fűnyesedéket kell fektetni. Havannak tyúkok a háznál, vagy a közvetlen szomszédban, időnként érdemes őket a krumpli közé terelni, a szárnyasok örömmel és hatékonyan szedegetik össze a lárvákat és bogarakat
Bevált és igazolt, eredetileg népi módszer a begyűjtött, összezúzott, majd leforrázott lárvákból készült bio-permet használata, mely a következő nemzedéket távol tarthatja. A recept szerint 100-120 bogarat kell összegyűjteni, ezeket préseléssel pépesíteni, majd 1:1 arányban vízzel elkeverni. Ez a permet aztán közvetlenül a védendő növényekre szórható. Ügyes praktika, ha a krumpli közelébe kevés csalinövényt, elsősorban padlizsánt ültetünk, a kolorádóbogár ezt a burgonyánál is jobban szereti, így erre mászik át. A sárgás lárvák jól láthatóak a növényen, így ha észrevesszük, puha cirokseprűvel óvatosan söpörve távolítsuk el azokat, a többször megismételt művelet elveszi a kedvüket a visszatéréstől. A védekezés legfőbb eleme mindenképpen a folyamatos ellenőrzés és megelőzés! Mivel a krumplibogár lárvaként a legsebezhetőbb, mindig szemrevételezzük a veteményesben már a fiatal, leveles hajtásokat is, és ha megjelennek az apró, narancsszínű, oldalt pöttyös lárvák, azonnal vessük be valamelyik hatékony módszert!