A tavasz számos feladatot hoz a kiskerti gazdáknak, ezek egyike a metszés, melyet nem szabad kihagyni, a szakszerű visszavágásnak ugyanis fontos szerepe van! A metszéstől főképpen a kezdő kertbarátok szoktak tartani, pedig a félelmek alaptalanok, a művelet nem bonyolult, a szükséges fogások könnyen és gyorsan elsajátíthatóak.
Miért kell metszeni?
A metszéssel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, hogy miért van rá szükség, hiszen az erdők fáit sem metszi senki, mégis csodásan fejlődnek. A kerti környezet azonban nem a természet része, hiszen a kerítésen belül dísz-, vagy haszonnövényeket nevelünk, melyek esetében az esztétikum, a magas terméshozam és az egészséges fejlődés úgy érhető el, ha rendszeresen gondozzuk őket. Ennek a folyamatnak az egyik fontos része a metszés. A tavaszi visszavágással a növény erőteljes növekedésre ösztönözhető, egészsége megőrizhető, a fa alakja formálható, szépsége fokozható, gyümölcsfák esetében pedig a szakszerűen elvégzett metszés akár 25-30%-os terméshozam emelkedést is okozhat!
Mikor kell metszeni?
A fák alakító metszésére a tél végét követő kora tavaszi hetek a legalkalmasabbak, mikor a hajnali fagyok már kevésbé jellemzőek. A metszéssel nem szabad sokáig várni, meg kell ejteni mielőtt az intenzív növekedési fázis elkezdődik a tavasz első harmadát követően.
Mi kell a metszéshez?
A metszés fő eszköze a metszőolló, illetve a nagyobb, vastagabb hajtásokhoz, ágakhoz kézifűrész, lombfűrész vagy nagyobb méretű pengés ágvágó kellhet. A metszőolló legyen minőségi darab, nem érdemes az olcsó, akciós darabok közül választani, ezek nem csak könnyen válnak életlenné, lötyögőssé, de kényelmi szempontból sem megfelelők. Az olló legyen masszív, a pengék záródjanak szorosan és legyenek mindig élesek, valamint természetesen rozsda-, és csorbamentesek. A kézifűrész is akkor jó, ha éles, a penge nem túl hajlékony, a markolat pedig csúszásmentes, ergonomikus. Érdemes beszerezni ún. sebkezelő anyagot, ami a nagyobb vágási felületekre kenve megakadályozza a seben keresztüli megfertőződést.
Hogyan kell metszeni?
Díszfák esetében az elsődleges cél a szellős, szabályos, egészséges lombkorona megalkotása és megtartása. A díszfák metszését nem szükséges túlzásba vinni, valamint az adott fafaj habitusát is figyelembe kell venni, és annak megfelelően kell eljárni. A cél csupán annyi, hogy a fa szép és egészséges legyen, illetve például utcafronti fáknál a növény magasságának szabályozása is fontos lehet! A kinti fáknál, melyek a légvezetékek alatt vannak, érdemes a helyben lakóknak szakszerűen elvégezni a visszavágást, mert a villamos művek emberei nem a szakszerűséget, csupán a méretet fogják szem előtt tartani, mikor megnyesik a fákat.
A fiatal facsemetéknél a fő feladat az ágrendszer kialakítása. Ennek során a legtöbb esetben egy sudarat kell meghagyni, majd az ebből oldalirányba induló ágakból kell szelektálni. A sudár az a főhajtás, ami tulajdonképpen a törzs folytatása. A díszfák nagyobb része az egysudaras kialakítást kedveli, a két vagy több részre „szétnyíló” fa a későbbiekben könnyebben lesz viharkárok áldozata, és látványként is kisebb értékű. A sudárnak kiválasztott, a törzs tengelyét követő hajtáson kívül a többi hasonló irányba törő ágat le kell metszeni, majd ezen ún. emeleteket kell kialakítani. Ez csupán annyit tesz, hogy három-négy, egymástól (fajtól függően) 50-100 centiméterre lévő ágcsoportot hagyunk meg a főhajtáson, ezek adják majd a lombkorona vázát.
Az emeletes elrendezés helyett választható a szórt állású ágrendszer is, ebben az esetben nem szinteket alakítunk ki, hanem egy képzeletbeli spirális vonalat követve hagyjuk meg a sudáron az ágakat. Fiatal csemetéknél az emeleteket vagy az emelkedő spirált évről-évre kell kialakítani, hogy a felnőtt kort elérve az ágrendszer szabályos, jól áttekinthető legyen! Egyes díszfák esetében a többtörzses kialakítás természetes, ilyen például a júdásfa vagy a berkenye. Kezdő kertbarátok a metszés előtt tájékozódjanak az adott fafaj jellemzőiről és igényeiről!
Az idősebb díszfák esetében is van feladat, ezeknél a már kifejlett ágrendszerű fáknál a szellősség, az áttekinthetőség elérése a cél, így a szabálytalanul befelé, egymás felé induló hajtásokat, valamint az elhalt, beteg ágakat kell lenyesni.
Gyümölcsfák metszése
Gyümölcsfáknál a feladatok kissé eltérőek, hiszen ezeknél a bő termés elérése a cél, valamint olyan praktikus szempontokat is figyelembe kell venni, mint például a kezelhető méret (ez a szüretkor lesz fontos) vagy a laza ágszerkezet (ez pedig a permetezésnél előny). A gyümölcsfáknál többféle koronakialakítási mód lehetséges, a már ismertetett sudaras mellett lehet gömb alakú (például a dió vagy gesztenye) illetve katlan formájú (tehát a talajszint felett kevéssel elágazó, bokorszerű), utóbbi elsősorban az őszibarackra jellemző. Mindemellett a legtöbb gyümölcsféle alakítható váza vagy tölcsér formára is, mely a nagyobb fényigényű fajok számára ideálisak. A tölcséres ágrendszerben az ágak nem bokorformát idézve állnak szét, hanem meredekebb szögben törnek felfelé. Gyümölcsöknél kerülni kell a tömött, befülledésre hajlamos koronát, ami esélyt teremthet a gombás betegségeknek illetve kártevők megtelepedésének.
Egyéb teendők
A szokásos metszési feladatok mellett figyelmet kell fordítani a fattyúvesszők és a gyökérsarjak eltávolítására is. A fattyúvesszők megjelenése az idősebb gyümölcsfákon várható, ezek olyan erőtlen, gyenge hajtások, amik a vízszintes ágakból indulnak fölfelé, fogékonyak a gombás betegségekre, de funkciójuk nincs, gyümölcsöt ugyanis nem hoznak. A fattyúvesszők közül egy-két darab megtartható, ezek a következő évben jó eséllyel elágazva továbbfejlődnek, és termőre fordulhatnak. A gyökérsarjak a törzs mellett, egészen a talajhoz közel bukkannak elő, nem csak gyümölcsfák, de gyümölcstermő cserjék vagy egyes díszfák esetében is megjelenhetnek. Mivel ezek a gyorsan fejlődő hajtások sok energiát vesznek el a növénytől, nem szabad hagyni őket burjánzani, hanem tőből, akár kicsit a talajszint alatt kell azokat lemetszeni.