A tavaszi ültetési szezon beindulása előtt hasznos pár szót ejteni a talajról, pontosabban jelen esetben a homokos talajról. Gyakori hiba, hogy a kertészkedők nem ismerik igazán birtokuk talajának tulajdonságait, így megeshet, hogy az ültetett növény az odaadó gondozás ellenére nem növekszik megfelelően, vagy éppen hanyatlásnak indul, akár el is pusztul. Az ilyen látszólag rejtélyes esetek hátterében néha (de természetesen nem mindig) a nem megfelelő talajtípus áll!
Az egyik legtöbb gondot okozó típus a homokos talaj. Az ilyen közeg híre nem igazán jó, sok kertészkedő kifejezetten előnytelennek tartja, de nem ennyire rossz a helyzet, ugyanis a homokos talajjal kapcsolatban több probléma merül fel a kerttulajdonos részéről és kevesebb a növények oldaláról. A homokos talajon több öntözővíz kell, ami több kiadást jelent, erősen „porol”, ami zavarhatja a háziakat és a homoktalajokon a földmunkák is nehezebbek. Sokféle dísznövény vagy akár zöldségféle ugyanakkor a homokos talajban kifejezetten jól fejlődik, mivel ez a típusú közeg megfelelően levegős talajszerkezetet ad, fő hátrányai az alacsony szervesanyagtartalom, valamint a gyenge vízmegtartó képesség, ezek azonban kis utómunkával javíthatóak.
A homokos talaj további hátránya a gyors tápanyag kimosódás és a kijuttatott víz elszivárgása, a nedvesség (legyen szó esőről vagy öntözésről) ugyanis nagyon gyorsan a gyökérzóna alá kerül, így a növény számára a víz kis százalékban hasznosul. Az egyik megoldás a csepegtető öntözőrendszer használata, ez ugyanis lassan de folyamatosan adagolja a vizet. A kellő tápanyag utánpótlás hasonlóan egyszerűen megoldható, például gyakori, kisebb adagokban kijuttatott tápoldattal vagy komposzt, érett marhatrágya rendszeres kihelyezésével. Érdekesség, hogy számos hazai faiskola is homokos talajon üzemel, így a honi klímán és a szóban forgó talajtípuson edzett növényanyag jön létre. Az ilyen csemeték aztán a kiskerti homokos közegben is jó eredményeket mutatnak majd fel. A homoktalajok melletti érv továbbá, hogy az állati kártevők nehezen élnek meg benne.
Homoktalajokon a sövénytelepítés sem jelent problémát, például az évek óta egyre divatosabb, gyümölcstermőként és gyógynövényként is értelmezhető homoktövis is remekül megél rajta. Sövénynek alkalmas továbbá az ezüstfa, mely tövisessége miatt védvonalként is jól beválik, ráadásul jól bírja az extrém körülményeket, emellett mutatós zöldfelületet is nyújt. Egyes vélemények szerint a bambusz is jó választás homokos közegre, hiszen erőteljesen terjedő, szerteágazó gyökérzete azt sugallhatja, hogy kifejezetten alkalmas talajmegkötésre. Sajnos azonban ez a díszes és sok szempontból valóban praktikus távol-keleti dísznövény a kötöttebb, nedvesebb talajokat kedveli, így kifejezetten nem ajánlott homokos talajba. A díszcserjék közül a cserszömörce és a nyári orgona ajánlhatók, és a díszfüvek, tippanok, valamint perjék bírják még jól a homokos közeg nyújtotta körülményeket (például a szárazságot). A gyógy-, és fűszernövények közül a kamilla és a zsálya alkalmasak homokos talajra. Évelőkből jelentős a választék, ide sorolható többek közt a cickafark, a pázsitviola, a gólyaorr, a kutyatejek és az őszirózsák, de a kúpvirágok is jószívvel ajánlhatók.
A homokos talajok problémáját más irányból is meg lehet közelíteni, nem csak az jelenthet megoldást, ha a talajtípussal kompatibilis növényeket válogatunk össze, hanem egy huszáros vágással a helyzetet át is fordítható, vagyis a talaj is átalakítható. A teljes kert átfogó talajcseréje nyilvánvalóan költséges és bonyolult eljárás lenne, az azonban kisebb anyagi ráfordítással és a munkát tekintve is egyszerűbben megoldható, hogy csak az egyes ágyások közege kerüljön cserére. Az átlagos dísznövények jellemzően 30-50 centiméter mélyen gyökereznek, így általában elegendő ekkora mélységben elvégezni a talajcserét. Az adott területen a vázolt mértékben ki kell termelni a közeget, a keletkezett mélyedést ki kell bélelni vízáteresztő agroszövettel vagy geotextillel, ezután érkezhet a jobb tulajdonságokkal rendelkező friss föld, így megelőzhető a kétféle közeg keveredése.
Hasonlóan célravezető és egyszerű megoldás az emelt ágyások használata, ezekbe kerülhetnek azok a dísznövények vagy zöldségek, fűszerek, melyek a homokos kerti szabadföldben nem éreznék jól magukat.
