A japán díszcseresznye Kelet-Ázsiában őshonos, terebélyes koronájú lombhullató fa. Japán nemzeti jelképe. Az ’Amanogawa’ fajta pontos eredete nem ismert, hazájában Japánban kerti/ falusi cseresznyeként (sato-zakura) tartják számon. Először 1886-ban említik azon fák neveit tartalmazó listán, melyeket Tokió közelében az Arakawa folyó mentén ültettek el. Manabu Miyoshi japán botanikus 1916-ban írta le, s ugyanebben az évben vezette be Európában az angol növénygyűjtő, Ernest Henry Wilson (1876-1930).
Az ’Amanogawa’ japánul „az ég/ a mennyek folyóját”, azaz a Tejutat jelenti.
7 hasznos tudnivaló:
– Kb. 4-6 m magas, oszlopos növésű, vörösesbarna ágai függőlegesen felfelé törők, koronája keskeny, sűrű, tömött hajtásrendszerű. Lombozatát 8-12 cm hosszú, kihegyezett-elliptikus, fűrészes szélű, kihajtáskor bronzszínű, később fényes zöld, ősszel narancspirosra vagy sárgásvörösre színeződő levelek alkotják.
– Árilis végén, május elején a lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben sötét rózsaszín bimbókból bontja 3-4 cm átmérőjű, féltelt vagy telt, halvány rózsaszín, idővel fehérré váló, 4-5-ös csoportokban, szorosan az ágak mentén elhelyezkedő, enyhén illatos, szinte az egész fát beborító virágait.
– Termés nem gyakori, de előfordul, hogy sötétbordó, gömb alakú, kisméretű (1-3 cm-es), kesernyés termést érlel, melyet a madarak szívesen fogyasztanak.
– Jó szerkezetű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, üde, kötött talaj ideális a számára.
– Fényigénye közepes, napos vagy félárnyékos helyet kedvel.
– Közepes vízigényű növény, a telepítést követő évben öntözzük rendszeresen, az idősebb, már megtelepedett növény viszonylag jól tűri a szárazságot is.
– Könnyen nevelhető. Szükség esetén virágzás után metszhető. Fagytűrése kiváló, a városi klímát jól viseli.
